Van abban valami megnyugtató, hogy igazi és szép pillanatok akkor is el tudnak jönni, ha várjuk őket -de még akkor is, ha nem.
Van abban valami felszabadító, hogy fájdalmas pillanatok, ha el is jönnek, át tudunk menni rajtuk, mert legutóbb is átmentünk.
Ha pedig igazán fáj, számba veheted az erőforrásaid. És kérhetsz segítséget.
Induljunk?
Nem mindig könnyű elindulni ezen az úton. Talán a megfelelő pillanatra várunk, hogy megtegyük az első lépést. Ha most veszel egy mély levegőt és engeded, hogy találkozz Magaddal, mi bukkan fel? Ez az a pillanat?
